Rólam

Festőművészként és vizuális kultúra tanárként egyszerre gondolkodom képekben és pedagógiai helyzetekben. A tanári identitásom folyamatosan alakul: befolyásolják a művészeti tapasztalatok, a felnőttképzésben szerzett élményeim, az egyetemi tanulmányaim és a saját életutam.

Számomra a tanítás nem csak tananyag-átadás, hanem dialógus, közös gondolkodás és kreatív tér. Ez az oldal ennek a gondolkodásnak a lenyomata – naplószerűen, időrendben visszafelé építkezve.

Hivatás

A tanári hivatást számomra három szó írja le: felelősség, autonómia és kísérés. Felelősség abban, hogy milyen tanulási tereket hozok létre; autonómia abban, hogy önálló, gondolkodó szakemberként döntök; és kísérés abban, hogy a tanulókat nem magamhoz, hanem önmagukhoz vezetem közelebb.

A vizuális kultúra oktatása különösen alkalmas arra, hogy a tanulók olyan kérdésekkel találkozzanak, amelyek túlmutatnak a tananyagon: identitás, társadalom, digitális jelenlét, játék és reflexió. Ebben a térben a tanár egyszerre facilitátor, partner és szakmai támasz.